Az a hír járja a hazai hagyományos ételeinkről, hogy nem annyira illeszthetőek bele az egészséges táplálkozásba, sok zsírt, sót tartalmaznak. Ezek a rizikófaktorok pedig az érrendszerünk szempontjából kifejezetten ártalmasak.Mi lehet a megoldás? Felejtsük el a halászlevet, gulyáslevest, pörköltet, rántott húst, töltött káposztát? Dehogy! Válasszunk kedvezőbb alapanyagokat és az ételkészítéssel vénabarát fogásokat is készíthetünk!
A túlzott sófogyasztás megterheli az ereinket, mind a vénákat, mind az artériákat.
Mit tehetünk a sófogyasztás csökkentése érdekében?
- Ne sózzuk meg előre az ételeket!
- Kerüljön le a sótartó az asztalról!
- Egyszerre ne használjunk ételízesítőt és sót is!
- Só helyett friss fűszernövényeket fedezzünk fel!
- A konzervek helyett, amelyek általában sok sót tartalmaznak, válasszunk friss alapanyagot!
Mit tehetünk a zsiradék mérséklés terén?
- Zsírszegényebb húsokat válasszunk, pl. csirkemell, sertéskaraj, vadhúsok.
- A látható zsiradékot távolítsuk el – igen, finom a csirkebőr, de az ereinknek nem tesz jót.
- Az ételeket kevesebb zsiradék felhasználásával készítsük!
Hogyan tudjuk a hagyományos ételeinket érbaráttá tenni? Jöjjön néhány tipp:
- A rántott húst teljes kiőrlésű liszttel is készíthetjük és sütőben, olajszóróval megszórva is elkészíthetjük. Így nem szívja meg zsírral a bunda annyira magát, sok kalóriát, zsiradékot spórolhatunk!
- A töltött káposztát készítsük barna rizzsel és sovány tejföllel vagy joghurttal, máris egészségesebb lesz. Zsírszegény húst válasszunk és kevés zsiradékot használjunk hozzá.
- A halászléhez ponty helyett a kevésbé zsíros harcsát válasszuk alapnak. Aki kenyeret eszik hozzá, válaszhatja a teljes kiőrlésűt is, aki tésztával szereti, annak a durum tészta jobb alternatíva lehet a fehér lisztből készült helyett.
- A gulyásleveshez zsírszegényebb húsból készítsük, sertéscomb helyett karajból, a marhánál is a soványabbat részesítsük előnyben!
Ne felejtsük el: a magyar konyha leginkább tőlünk függ! Figyeljünk oda, milyen alapanyagokkal és milyen arányokkal dolgozunk, és már az adagok megtervezésénél szabjunk gátat a túlevésnek!
Adjuk meg a módját az étkezéseknek. Inkább együnk naponta ötször, és azt is lassan, társaságban, beszélgetve, hogy agyunknak legyen ideje jelezni, hogy elég volt.